2018. július 2., hétfő

Topola - Bulgária - 2017


Jó, tudom, 2018-ban járunk és le is vagyok maradva a bloggal rendesen és az idén is voltunk már egy-két érdekes helyen, amiről írni lehetne.....

Ahogy már említettem, a tavalyi évünk olyan volt, hogy szinte semmit nem terveztünk előre utazás szempontjából, volt elég más elfoglaltságunk, elég sokat jártunk a gyerekkel versenyekre, ezért valahogy nem vágytunk róni a kilométereket, inkább a nyugisabb, pihentetőbb dolgokra törekedtünk és éltünk az adódó alkalmakkal és lehetőségekkel.


Egy ilyen, előre nem tervezett, kora őszi ráadás volt néhány nap a bolgár tengerparton. Ugyanis szeptember elején Nimród fiúnknak edzőtábora volt Bukarestben és az indulás előtt kevéssel derült ki, hogy mi kell elvigyük és a végén haza is hoznunk. Ugyanabban az időben Noémi szintén táborban volt. Így aztán azt gondoltuk, hogy mivel egy hét alatt két bukaresti utat is meg kellene tenni, ezért jobb lenne közben haza sem jönni, inkább valahova kirándulni. És mivel a tenger örök kedvenc marad, hát nem gondolkodtunk sokáig és a gyerekek nagy megrökönyödésére, hogy mi csak úgy kettesben..., nélkülük..., le is foglaltuk last minute a szállást Topolan. Bukarestben átadtuk a gyereket a táborvezetőknek, edzőknek és utána irány a Fekete-tenger.


Topola kedvenc helyünké vált. Alig 40 km-re van a román határtól, kétszer is jártunk itt, 2013-ban, és  2014-ben is. Most nem ugyanabban a reszortban szálltunk meg, mint az elmúlt években, hanem a mellette levőben, most itt voltak kedvezőbb árak. Egy nagyobb üdülő komplexumról van szó, több medencével, és már a szezon vége lévén csak kevés vendég akadt, amit mi természetesen nem bántunk. Nem volt zsúfoltság, zaj, a kaja  viszont finom és bőséges. Aki inkább pihenést, csendet akar, azoknak tudom ajánlani ezt. Lehet, hogy már a vakáció vége volt, ezért volt kevesebb a gyerekes család, inkább a párok képviselték a vendégek zömét. Fura is volt eleinte, hogy mi, akik a gyerekes, aktív nyaralásokhoz vagyunk szokva, most all inclusive ellátásban, gyerek nélkül, szinte már lassított üzemmódba vagyunk "átállítva". Na, de mire meguntuk volna, el is telt az a pár nap... és rájöttünk, hogy néha ilyen is kell.
  



Ezen a részen a tengert egy szakadékos, magas part határolja. Néhol vannak keskeny homokos strandok, ezért a megközelítése kissé nehézkes, de autóval könnyen elérhető, vagy a szállodából is programszerűen lehozzák kisbusszal az arra igényt tartó turistákat.


Időnk legnagyobb részét strandolással töltöttük. Általában délelőtt a reszort valamelyik medencéjét próbáltuk ki (szeptember eleje lévén már kicsit hideg volt a víz), élvezve a teljes ellátás nyújtotta előnyöket. A délutánokat pedig a tengerparton töltöttük (a tengervíz sokkal melegebb volt). Szinte sötétedésig kinn voltunk, mikor már rajtunk kívül nem volt más csak a sirályok.






Na de hogy ne lustuljunk el teljesen, elmentünk ismét Balcsikra, ha már a ott volt a szomszédban. Ide minden alkalomlommal ellátogattunk, amikor Bulgáriában jártunk. A botanikus kertje nagyon szép, ritka virágokkal, fákkal, egy nagyon gazdag kaktusz részleggel és nem utolsó sorban az egész nyáron virágzó rózsakerttel. 

                                                                                 
Mária királyné kőből faragott széke, a minaretes palotája (nyaralója) előtt. A királyné ebben a székben ülve gyönyörködött a tengerben
  

És hogy valami újdonság is legyen, egyik nap elautóztunk a kb 15 km-re levő Kaliakra-ra. 


A meredek tengerpart ezen a részen egy kiszögelést képez. A dákok idejében épült ide egy erődítmény Tirizis néven. A görögök átnevezték Kali Akra-ra ami "Jó menedéket" jelent és így nevezték egészen Bizánc uralmáig. 1396-ban támadás éri, ekkor még sikerült megmenteni, de 1421-ben végleg elfoglalják és lerombolják a törökök.    


Mára csak romok maradtak a várból, de egy jót lehet sétálni itt, szép a kilátás, sőt ha szerencsénk van még delfinekkel is lehet itt találkozni.





2018. június 22., péntek

Torockó - Ahol kétszer kel fel a Nap - Double Rise



Ezt a bejegyzést is tavaly kezdtem írni, de aztán vázlat szinten maradt. Most, hogy jövő héten startol az újabb Double Rice fesztivál, gondoltam mégis befejezem. Torockó számunkra mindig is a "szívünk csücske" marad. Többször jártunk már itt farsangtemetésen, vagy csak úgy, hirtelen ötlettől vezérelve, mert éppen szép az idő és jó lenni menni valahova. Torockó mindig nyerő, nincs túl messze Marosvásárhelytől. Sajátos hangulata, bája van, akkor is ha valami esemény zajlik és zsúfolva van emberekkel és akkor is ha éppen senkivel sem találkozunk az utcán, ilyenkor is jót lehet kirándulni a Székelykő tövében, vagy éppen felmenni a tetejére.


A település arról is nevezetes, hogy itt nyáron kétszer kel fel a Nap. Ez a jelenség a falu fölé magasodó Székelykőnek tulajdonítható. Korán reggel a Nap megjelenik az égbolton a Székelykő Kiskőnek nevezett oldala mögül, majd hamarosan újra el is bújik, a falut addig a hegy árnyéka takarja. A második, igazi napkelte akkor van, amikor a Nap a látszólagos útján a Nagyárok felett jár, ekkor emelkedik olyan magasra, hogy bevilágítsa az egész falut.

Ennek ismeretében teljesen érthető, hogy honnan kapta nevét az itt már hagyománnyá váló nyári fesztivál a Double Rise.


Igaz hogy csak egy napra mentünk, jobban mondva másfélre, sok szempontból is különleges volt ez a kirándulás. Nimród  a közelben levő Várfalván volt akkor gyerektáborban, amely vasárnap zárult és érte kellett menni. Összekötve a kellemest a hasznossal, elmentünk már szombaton reggel, a szállást pedig egy nagynéni kertjében oldottuk meg sátorban. Ez volt amúgy az egészben a lényeg. Noémi szerette volna kipróbálni az új sátrát, így kempingezésre adtuk a fejünket  és milyen jól tettük.

Rá kellett jönnöm, hogy egy új fejezett írunk az életünkben. Kb húsz évvel ezelőtt egyetemistaként rendhagyó volt barátokkal nyaranta sátoros kirándulást szervezni. Aludtunk sátorban Homoródfürdőn diáktáborban, az Almási-barlangnál - ahova szekéren, traktorutánfutón és hátizsákkal a vállunkon gyalogosan jutottunk el, a Szent Anna-tónál - ahová Tusnádfürdőről az erdőn keresztül gyalogosan ment fel a csapat, a csomagokat pedig egyik évfolyamtársunk apukája Trabanttal vitte ki nekünk. De voltak sátrazások ODFIE konferenciákon Nagyajtán, Ürmösön vagy csak úgy a Bözödi-tónál. 
Aztán elmúltak ezek az idők, más prioritások jöttek az életünkben, szétszéledtünk, ki-ki családot alapított, megszülettek a gyerekek. Féltőbbek lettünk, mert azért pici gyerekkel az ember nehezebben vállalkozik időjárásfüggő kempingezésre, így akaratlanul is kicsit kényelmesebbé váltunk. Közben nálunk is más szelek kezdtek fújni, határok nyíltak meg, elérhetővé vált külföldre menni nyaralni, világot akartunk, akarunk látni és ezáltal átálltunk az autós, családos utazásokra.

Az idő telik megállíthatatlanul, de szerintem amíg kihasználjuk az adódó lehetőségeket és tudunk alkalmazkodni az éppen aktuális életkorhoz, úgy a miénk mint a gyerekek esetében, rendben is lennének a dolgok. 

Most kamasz gyerekekkel újra lehetővé vált sátrazni és igény is volt, van rá. Habár jelenleg Erdély szerte korlátozottá vált a vadkempingezés, a fentebb említett helyek zöme startból kiesik a medvejárás miatt, erre kijelölt, kulturált helyek pedig nem igen vannak, úgyhogy nem is olyan könnyű, mint amilyennek tűnik, ilyen típusú kirándulásban gondolkodni.

Úgyhogy a torockói sátrazás egy  rendkívüli és szép emlék maradt. (habár a tavalyi nyár folyamán azért még szerveztünk "sátortábort" a saját kertünkben magyarországi barátaink és gyerekeik kérésére, ami annyira jól sikerült, hogy közkívánatra idén mindenképp ismételni szeretnénk:)    .   
         

A fesztiváloktól is enyhén szólva elszoktunk, "kinőttünk".
Noémi rögtön találkozott a barátnőivel és már a közelünkben sem volt, de nem panaszkodhatunk, mert meglepő módon vagy talán nem is, rengeteg mostani és rég nem látott ismerőssel találkozhattunk és egy sör mellett fel lehetett eleveníteni a régi emlékeket vagy csak elbeszélgetni az éppen aktuális dolgokról és átélni a fesztivál hangulatát. 

Torockó híres,  fehér házas utcája - mikor éppen zajlik az élet 
"Dagonyázás a kánikulában"

"Zöld ablakban piros (fehér) virág"

Jellegzetes torockói festett bútor, miniatűr változatban - szállásadó nagynénink (nyugalmazott tanítónő) kézzel festette és sokáig a helyi népművészeti múzeumban volt látható 
Több színpadon, különböző zenei stílusok között mindenki megtalálhatja a neki tetszőt:




Készül a raszta frizura - a szülök nagy örömére??
Nem a legegészségesebb, de ez is hozzá tartozik egy ilyen fesztiválhoz. 


És hab a tortán az esti Kowalsky meg a Vega koncert volt.

Igazából, egy évvel ezelőttig fogalmam sem volt róla, hogy létezik egy ilyen nevű együttes, míg egyszer véletlenül hallottam meg egyik dalukat és azután rendesen rákattantam a zenéjükre, rongyosra hallgatva a CD-jüket az autóban, vezetés közben. Ami megfogott a rockos stílus mellett, az az énekek szövege, szinte mindegyiknek mély mondanivalója van. 



És hogy ne csak elméletben beszéljek róla, íme az egyik kedvenc:



2018. május 30., szerda

A trónok harca Horvátországban




Ki ne hallott volna,  így vagy úgy a "Trónok harca"-ról?
George R.R. Martin "Tűz és jég dala"  nagy sikerű fantasy regényciklusának első kötete a "Trónok harca", ezt követi a "Királyok csatája", "Kardok vihara", "Varjak lakomája" és ötödikként  a "Sárkányok tánca".
Az első kötet alapján készült filmsorozat 2011 tavaszán jelent meg és az első évadnak felel, amit eddig hat évad követett. A sorozat egy kitalált világról szól, ami  Westeros és Essos kontinenseken játszódik. Három nagy sztoriszálból áll a cselekmény: az első a Hét Királyság feletti uralomért csatázó nemesi dinasztiák küzdelmeit mutatja meg, a második, a trón tengeren túl szervezkedő törvényes örököst követi nyomon, míg a harmadik, egy régi, elfeledettnek hitt ellenség közelgő támadását próbálja a néző elé tárni és a történet szerteágazódása miatt rengeteg szereplőt vonultat fel.

A filmsorozatot több országban vették fel, különlegesebbnél különlegesebb helyszíneket választva. Forgattak Észak-Írországban, Izlandon, Spanyolországban, Marokkóban, Máltán és Horvátországban.
Horvátország nem hiába bővelkedik szebbnél szebb látnivalókkal, mert itt több helyen is folytak a filmes munkálatok. Dubrovnik óvárosa jelentette a Királyvárt, itt ma már "Trónok harca" túrákat is szerveznek. A Trsteno arborétum a Királyvár kertjéül szolgált, Lokrum szigetén volt a Quath királyság, De forgattak a KRKA Nemzeti Parkban, Sibenik óvárosában, Splitben és környékén is.
Mi mivel gyakorlatilag Splitben voltunk és hogy valami új is legyen a nyaralásban ezeket a helyszíneket kerestük fel.

Bevallom őszintén a filmet nem láttam, a könyvet sem olvastam. Kis kirándulásunk után kezdtük nézni a sorozatot, de a szerteágazó történet és ebből adódóan a rengeteg szereplő miatt kissé nehezen átlátható. Ugyanakkor nem nyerte el a tetszésemet a nyelvezete, a rengeteg brutalitás. Ami viszont tetszett az a díszlet, a ruhák, az effektusok és főleg a helyszínek, ezért egy kicsit előreugrottunk az ötödik évadig és főleg azokat a részeket néztük meg, amelyeket Horvátországban forgattak.
Összességében egy tetszetős filmről van szó, talán egyszer megnézem elejétől végéig, de előbb lehet a könyvet fogom kiolvasni, hátha úgy több sikere lesz számomra.          

Először is a spliti Diocletianus-palotában voltunk. Itt több helyen is forgattak, lent az alagsorban, itt bizonyos részek múzeumnak is helyet adnak, ide most nem mentünk be.  Ez a hely szerepel Meereen pincerendszereként, ahova Daenerys sárkányai vannak bezárva. 


Egy másik helyszín, a Paliceva utca. Itt szinte mindenki végigmegy, aki a Diocletianus-palotába betér, de csak kevesen tudják, hogy itt is filmeztek.



Egy újabb, impozánsabb hely, ami fontos szerepet kapott a filmben, az Klissza vára, horvátul Klis és Splittől 7-kmre északkeletre helyezkedik el egy domb tetején, ahová autóút is vezet. 





Klissza vára és Split óvárosa szolgáltatta a hátteret Meereen városához és a Daenerys-féle történetszálhoz. A várban számos fotó utal arra, hogy köze volt a Trónok harcához, de szerintem ebből sokkal többet kilehetett volna hozni.

File:163 slavers.png








Akik szeretnek régi várakban járkálni és elképzelni, hogy évszázadokkal ezelőtt milyen lehetett ott az élet, ahogy jómagam is, azoknak biztos tetszeni fog Klissza-vára és még nem is szóltam a csodálatos kilátásról amiben itt részünk lehet, belátva az egész Split környékét.




Klissza-vára nekünk magyaroknak még azért is kedves, mert magyar vonatkozással is bír.
Már a bizánci korban is erődített hely volt, majd az Árpád-házi királyok idején került magyar kézre. Klissza várát igazából a tatárjárás tette híressé, amikor IV Béla király menekülni kényszerült és családját Splitbe küldte. A splitiek azonban azt tanácsolták a királynénak, hogy gyerekeivel a megerősített Klissza-várába húzódjanak vissza, mert ott nagyobb biztonságban lesznek. Nemsokára a király is követi családját Klisszába, majd innen az akkor még szigeten álló Trau várába, mai nevén Trogirba, menekült tovább. A királyné viszont gyerekeivel Klisszában maradt. A tatárok azt hitték, hogy a király is itt tartózkodik, ezért minden irányból ostromolni kezdték a várat. Az erődítményt végül is nem sikerült bevenniük, de a tatárok által hosszabb ideig körülzárt várban pestisjárvány tört ki és ennek lett áldozata IV Béla király két lánya, a 6 éves Katalin és a 16 éves Margit, maradványaik a spliti Szent Duje székesegyház főkapuja felett található két márványkoporsóban vannak elhelyezve.  
A királyné hamarosan egy újabb leánygyermeknek adott életet itt Klisszában 1242-ben, akit szintén Margitnak neveztek el. A szülök fogadalmat tettek, hogy ha az ország megszabadul a tatár veszedelemtől, gyermeküket Istennek ajánlják fel. Margit ennek megfelelően hároméves korában a veszprémi domonkos apácákhoz került. Később a Nyulak szigetén - mai nevén a Margit-sziget - levő zárdába kerül át, amelyet apja építtetett. Fogadalmát is tette le 1254-ben. Később két alkalommal is lehetősége nyílt volna fogadalma visszavonására, ő azonban visszautasította II. Ottokár cseh király és a lengyel király házassági ajánlatát is. Árpád-házi Szent Margitot a horvátok Klisszai Szent Margit néven tisztelik.  


1294-ben a vár a Zrinyiéké volt, majd más nemesi családok birtokában találjuk. A törökök 1537-ben foglalták el, majd a velenceieké lett 1648-ban. Velence bukását követően az osztrákok tartották hatalmuk alatt a vidéket egészen a Osztrák-Magyar Monarchia megszűnéséig. 







Egy másik, Trónok harca forgatási helyszín Split szomszédságában, Kastel Gomilica, ami Sibenik óvárosával együtt Braavos szabad városához szolgáltatta a helyszínt. Ide érkezik meg Arya először a szabad városba. 

Kastel Gomilica a Kastelek-t képező 7 település egyike, amelyek a Trogir és Split közti öböl partvidékét képezik. Ide már estefele érkeztünk, mikor már nem volt annyira forróság, a nap is lemenőben volt, talán ez is hozzáadott valami különlegest ahhoz a békés, csendes hangulathoz, ami itt fogadott. Egy kőhídon keresztül lehet megközelíteni az épületegyüttest, amit minden oldalról a tenger hullámai mosnak. Habár egy elvarázsolt  középkori várnak tűnik, tökéletes hátteret biztosítva ezáltal a filmnek, a valóságban egy mai is lakott városrészről van szó, előtte csónakparkolóval.