2017. április 27., csütörtök

Firenze, újra ...



Firenze, újra, de remélem nem utoljára.
Vannak helyek, ahol valaha megfordultam, tetszettek, de valahogy az az érzésem volt, hogy egyszer elég volt. Vannak olyanok, amelyek elbűvöltek és még visszakívánkoztunk és sikerült megint elmennünk oda, de akkor már nem volt meg az első alkalommal tapasztalt varázs. És van egy pár olyan, ahová bármikor visszamennék, mindig akadna valami újabb látnivaló, vagy egyszerűen csak azért mert egy olyan sajátos hangulata, "filingje" van, ami  bejön, tetszik és visszavonz  és ide tartozik Firenze is. 11 évvel ezelőtt voltunk itt egy szervezett körút alkalmával, amikor Firenzére jutott egyetlen délután. Mostanra már haladtunk egy kicsit előre, mert egy egész napunk volt rá. :) Ennyi idő nagyon-nagyon kevés, hetek kellenének arra, hogy ez ember kedvére bebarangolja a várost, múzeumokat, templomokat. Tudatosan szántunk most csak egy napot erre a csodás városra, mert a tágabb Toszkánából is akartunk egy szeletecskét. A fő attrakció, amit feltétlenül meg akartunk nézni Firenzében, az az Uffizi Képtár volt (erre egy külön posztot szánok a folytatásban és azzal be is zárnám tavalyi toszkán kalandunkat) és mivel erre minimum 4-5 óra szükségeltetik, ezért a fenn maradt időt próbáltuk úgy beosztani, hogy valami új legyen a 11 évvel ezelőtt látottakhoz képest, de ne ne legyen olyan időigényes mint az Uffizi (pl más múzeum).

Engem személyesen érdekelt a San Lorenzo Templom, ahova anno nem sikerült bemenni, mert már zárás után érkeztünk.


A San Lorenzo a város legrégebbi temploma.

393-ban, a felszentelését Ambrus, Milánó akkori püspöke végezte. Ő eredetileg Aemilia-Liguria provincia kormányzója volt és mikor 373-ban Milánóban meghalt az akkori püspök, ő a következő püspökválasztáson, mint a rendet fenntartandó jogi személy volt jelen. Beszédet intézett a néphez és a hagyomány szerint egy gyermek felkiáltott, hogy "Ambrus legyen a püspök", mire a tömeg egyhangúlag megválasztotta Milánó püspökévé. Ő tiltakozott, hisz még megkeresztelve sem volt, de a császári udvar nyomására végül engedett, megkeresztelkedett, megtörtént ordinációja és ő lett a következő püspök, akit azóta Szent Ambrusként ismer az utókor.

A San Lorenzo háromszáz éven keresztül Firenze székesegyháza volt, több átalakításon esett át. Ma látható formáját 1423-ban FilippoBrunelleschitől kapta, akit a Medici család kért fel a templom átalakítására. A XIV-dik századtól a San Lorenzo a Medici család hivatalos temploma és temetkezőhelye. 1440-re elkészült az Öreg Sekrestye, de még mielőtt teljesen befejeződtek volna a munkálatok, a mester meghalt, így az építkezést Antonio Manetti és Michelozzo folytatta, a belső dekorációban jelentős szerep jutott Brunelleschi jó barátjának Donatellonak. A templom még kopáran is szép homlokzatát eredetileg Michelangelo-tervezte márványburkolatnak kellett volna fednie, de ez sajnos nem valósult meg.

Tulajdonképpen egy épületegyüttesről van szó: maga a templom, Öreg Sekrestye, Új Sekrestye, Medici-kápolnák, kolostor.


Külön belépőjegyet kell venni a templomba. Sajnos nekem pechem volt, mert a templom főbb látványosságai közül a Donatello alkotta, két híres bronzszószék felújítás alatt volt akkor, teljesen eltakarva. Az Öreg Sekrestyében, ami a templomból nyílik, pedig valami privát ceremónia zajlott és legalább még egy órát kellett volna várakozni a bemenetelre, így ez is kimaradt.

San Lorenzo-templom kupolája 
Teljesen külön bejáraton, a San Lorenzo templom mögött, juthatunk be a Medici-kápolnákba és külön jegyet kell ide vásárol. Ez több részből tevődik össze, részben kihasználva a templom alagsorát is. Előbb egy alacsony, de tágasabb részbe érünk. Itt található I. Cosimo - az Öreg, Donatello, a Lotharingia-dinasztia és a Medici család számos tagjának a síremléke.
Innen a Hercegek Kápolnájába jutunk, amelyet Buontalenti közreműködésével, Nigetti kezdett építeni 1602-ben, befejezésére a XVIII. században került sor. Ez egy nyolcszögletű terem, falait, barokk stílusú féldrágakő és márványberakások borítják. Itt 6 Medici nagyherceg szarkofája található.



Hercegek Kápolnájának kupolája 

A San Lorenzo bazilika jobb kereszthajójának közelében található az Új Sekrestyébe (Sagrestia Nuova), ide a Hercegek Kápolnájából egy folyóson keresztül érünk el. Ezt Michelangelo tervezte és kivitelezte és itt található két világhírű alkotása, amelyek előtt csak ámulni lehet, hogy emberi kéz, hogyan is tudott ilyen csodálatos szobrokat faragni.

Giuliano, Nemours nagyhercegének sírja - " Nappal és az Éjszaka"


Lorenzo, urbinoi nagyherceg síremléke - "Alkony és a Hajnal"

Az Új Sekrestye száz évvel a Régi Sekrestye építse után kezdődött 1520-ban és vele szimmetrikusan átellenben, a főhajó túlsó oldalán található. A két hercegi síremlék egymással szemközt található egy négyszögletű teremben, az egyik oldalsó fal mentén van egy újabb síremlék rajta "A  Szűzanya a Kisdeddel Szent Kozma és Szent Demjén között":


Az Uffizi felé tartva, elmentünk a Medici-Riccardi palota előtt. A palotát I. Cosimo, az Öreg építette a maga és családja számára 1440-1460 között. Az épületet 1517-ben megvásárolta a Riccardi-család. Tervezésében - építésében Michelozzo és Michelangelo is részt vett.
11 évvel ezelőtt éppen zárásra tévedtünk ide, akkor nagyon szimpatikus volt az egyik felügyelő és visszakapcsolta a kápolnában a világítást, hogy megtudjuk nézni az ottani híres freskókat. Most nem volt szándékunkba bővebben megnézni a palotát, csak az udvarra tértünk be pár percre nosztalgiázni.
.


A Firenzei dóm, vagy Cattedrale di Santa Maria del Fiore (Liliomos Szűz Mária-székesegyház) impozáns látványossága a városnak. Évekkel ezelőtt is lenyűgözött, mintha  valami apró részletekig megmunkált, fehér-rózsaszín-zöld márványcsipkéből lenne összerakva, akár egy legóépítmény. Ez is a szokásos, három részből áll: templom, harangozótorony és a keresztelőkápolna. 1294-ben kezdték építeni és különböző mesterek: Giotto, Andrea Pisano, Francesco Talenti irányításával 1375-ig tartott. A kupolára 1420-ig várni kellett, amikor is Brunelleschi megnyerte a hatalmas szerkezet megalkotására kiírt pályázatot és ez az építész remekművének számít. A kupola szerkezetét téglából halszálka-mintára rakott boltcikkelyek alkotják, amiket láncok erősítenek egymáshoz. Átmérője 45 m, magassága 91 m és 463 lépcsőt kell megmászni, hogy felérjünk a tetejére. A kupola belsejét Vasari és Feredrico Zuccari freskói díszítik, habár Brunelleschi díszítés nélkülire tervezte. A dóm külső díszes formáját kiegészíti a dóm belső egyszerűsége. Szinte teljesen fehér, néhol van csak egy pár freskó és ez is kihangsúlyozza a kupolát.
 

Mi régen voltunk benn a dómban, most csak azért mentünk volna be, hogy Noémi is lássa, de sajnos mire kijöttünk az Uffiziből, a dóm bezárt és a kupolába sem lehetett már felmenni. A dóm látogatása ingyenes, a kupolára, a harangtoronyra, a keresztelőkápolnára és a múzeumba jegyet kell venni, vannak kombinált jegyek is. Érdemes végigjárni mindegyiket, de ez időigényes és erre inkább egy külön napot kell szánni, mert egyszerre az Uffizivel túl zsúfolt lenne.


A dóm Keresztelő Jánosról elnevezett keresztelőkápolnáját is csak kívülről néztük meg és itt is van látnivaló és nem is akármilyen. A kápolna fő látványosságai a három bronzkapu. Andrea Pisano Déli Kapuja, Keresztelő Szent János életéből vett történetekkel és Az erények allegóriáival, az Északi Kapu Ghibertitől, amelyen Történetek az Új Testamentumból, az Evangélisták és az Egyháztanítók láthatóak. A három közül azonban a leghíresebb a Keleti Kapu, Ghiberti fő műve, amiről Michelangelo azt mondta: "méltó lenne arra, hogy a Paradicsom kapuja legyen". A kapu tíz táblája Ótestamentumi történeteket ábrázol és Ghiberti-korabeli művészek képmásai láthatóak a széleken, köztük a mester saját képmása is. Állítólag az itt látható kapu, csak az eredeti pontos mása, mivel a valódi kapu restaurálás alatt áll.



Józsefet eladják kereskedőnek. Benjámin zsákjában megtalálják az arany csészét. József felfedi magát testvérei előtt.

Ádám és Éva teremtése. Az eredendő bűn. Kiűzetés a Paradicsomból.

Az első emberek munkája. Káin és Ábel áldozata. Ábel megölése. Isten felelősségre vonja Káint.

Firenze belvárosában egymást érik a híresebbnél híresebb látványosságok: templomok, terek, múzeumok, az Arno folyó a Ponte Vecchioval. Gyalogosan könnyen odaérhetünk, bármelyikhez.
Úgyhogy nem meglepő, hogy sétálgatás közben ismételten, Firenze egyik legszebb terére jutottunk ki a Piazza Della Signoria-ra. Itt található a Palazzo Vecchio, a Loggia Dei Lanzi és más ismert szobrok.

Mivel a dóm kupolájába már nem tudtunk felmenni, hirtelen jött az ötlet, hogy érdeklődjük meg, hogy a Palazzo Vecchio tornyába fel lehet-e menni? Itt szerencsések voltunk, mert ez későbbi órákig látogatható, mint a dóm.
A Palazzo Vecchiot, vagy Öreg Palotát, 1298-ban kezdték építeni, a 94 m magas torony pedig 1322-re lett kész. A toszkánai nagyhercegek székhelye volt, majd kormányzói palota, ma városháza. Az Uffizin és a Ponte Vecchion keresztül egy folyosó köti össze a Pitti-Palotával. A toronyból pedig csodálatos a kilátás. Ki voltunk rendesen mire felértünk, de a panoráma kárpótolt mindenért.



Rögtön ahogy belépünk a palotába egy díszes előtérbe, a Michelozzo Udvarába jutunk, melyet Vasari freskói és aranystukkós oszlopai tesznek még szebbé. Középen áll Verrocchio Szökőkútja puttóval.  

Itt is van múzeum, kombinált jegyet is lehet vásárolni, ami érvényes a Toronyba is és az Ötszázak Termébe is. 
Sőt, nemrég olvastam, hogy létezik egy un. Inferno-túra is idegenvezetővel és a Palazzo Vecchio olyan részeibe is elkalauzolnak, ahova csak egy sima látogatás formájában nem lehet. Igazán sajnálom, hogy nem tudtam erről hamarabb, mert ez a túra érdekelt volna, habár nem biztos, hogy lett volna elég idő erre, így hát maradt valami, amiért Firenze továbbra is visszavár. Aki olvasta az Infernót, annak mindenképp egy élmény lehet. Kuriózum, hogy maga Dan Brown is a könyv megírása előtt Mr. Green álnéven többször is járt a Palazzo Vecchioban, felhasználva írásában az itt látottakat.  

Nekem nagyon tetszett Dan Browntól az "Angyalok és démonok" és "A Da Vinci-kód". Az ezek alapján készült filmeket nem néztem meg, mert nem igazán kedvelem Tom Hankst, aki a főszereplő Langdon professzort alakítja. Az "Inferno"-nál viszont, még nem olvastam a könyvet, de egy pár héttel ezelőtt véletlenül ráakadtam a filmre az egyik tv csatornán. A helyszín fogott meg, ahol a film játszódott, ismerősnek tűnt, mert éppen a firenzei Palazzo Vecchiot mutatták. Erre lettem figyelmes és akkor derült ki, hogy miről is van szó és természetesen akkor már végig is néztem. Hát pozitívan csalódtam a filmben. A történet is érdekes, de ez az előbbi két regény után várható is volt. A film, maga is nagyon jó - Tom Hanks-l együtt is, de számomra a helyszínek, ahol az adott cselekmények zajlottak voltak mégis a kiemelkedőek. Az egész felért egy utazással, amit újra átélhettünk, hisz a cselekmény végig kalauzol szinte az egész Firenzén - a Pitti-palotán, Uffizin, Palzzo Vecchion, a dóm keresztelőkápolnáján. Aztán eljutunk Velencébe a Szent Márk-katedrálisba és végül, ami hab a tortán, megérkezünk Isztambulba, a Hagia Szophiába és az Elsüllyedt Palotába, ahol a történet véget is ér. Szóval egy élmény volt újra látni azokat a helyeket, ahol a valóságban is jártunk már. 

Érdekessége a filmnek, hogy a cselekmény bár három városban zajlik, Firenzében, Velencében és Isztambulban, de számos jelenetet Budapesten forgattak: Dante halotti maszkja a  Palazzo Vecchioban tünt el, de ezt a budapesti Néprajzi Múzeumban vették fel  a velencei jeleneteknél a föld alatti menekülést, az óbudai Kiscelli Múzeumban, Langdon professzor mikor a kórházból menekült, akkor a Gutemberg-téren "járt", a többször is felbukkanó zavaros álomképeket az Andrássy Úton, meg az Operaháznál rögzítették.

Felfele a toronyban 

Kilátás a Palazzo Vecchio tornyából

Cattedrale di Santa Maria del Fiore


Santa Croce Templom - itt már jártunk múltkor - ebben a templomban vannak örök nyugalomra helyezve a reneszánsz világ nagyjai: Michelangelo, Machiavelli, Alfieri, de Galileo Galilei is.

A Piazza Della Signorian a Loggia Dei Lanzi morbid, rémfilmekbe illő szobrain kívül számos  más szobor is megérdemel egy kis figyelmet.

Neptun szökőkút - Bartolomeo Amannatti készítette 1563-75 között - szélein tengeri istenségek bronzszobrai láthatóak. Ez a szoborcsoport nem mindig volt ilyen népszerű. Régen babonás hiedelmek  kapcsolódtak hozzá. Úgy hitték, hogy a nagy szobroknak lelkük van, és ez a Neptun, a várost kettészelő Arno folyó kővé vált istene, aki teleholdkor megelevenedik, majd körbesétál a téren és elbeszélget a többi szoborral.

Palazzo Vecchio bejárata - balról Michelangelo Dávidjának másolata, jobbról pedig Herkules és Cacus szobra

                                                                           
2016-ban egy ideiglenesen kiállítás erejéig néhány furcsa szobor jelent meg Firenze szerte A flamand Jan Fabre közel száz művét állították ki a városban, köztük bronz és viaszszobrokat, rovarpáncélból készült alkotásokat. Ezek közül kettő, ami a Piazza Della Signorian volt látható direkt erre az alkalomra készült. Ezek a szobrok nagyon megosztották a közönséget, volt aki rajongott Fabre munkáiért, zseninek tartva a művészt, mások pedig sarlatánnak titulálták és úgy gondolták, hogy gúnyt űz Firenze évszázadokra visszatekintő művészetéből. 

"Utópia keresése" - Egy túlméretezett teknős egy lovassal a hátán - összhangban a háta mögött lévő Giambologna I. Cosimo Medici nagyherceg lovasszobrával 1594-ből 

Rögtön a Palazzo Vecchio impozáns falai alatt egy jóval kisebb Fabre szobor - " Az ember aki a felhőket méri" - A férfi egy óriási vonalzót tart a feje fölött az ég felé, szimbolizálva a képzelő erő hatalmát.
És végül, de nem utolsó sorban, egy kedves kép arról, akik különleges hangulatot adnak és főleg a régi időket idézik, az utcazenészek.


2017. április 2., vasárnap

Egy nap Pisában és Marina di Vecchiano strandon


A pisai "Csodák Mezeje" kötelező látnivaló a Toszkánába utazóknak. Egyszer az életben élmény ide eljönni, de többszöri alkalom nem  igazán érdemes. Mi 2005-ben már jártunk itt, ezért második alkalommal már nem volt meg az a varázs mint ezelőtt 11 évvel. A pisai kirándulásunk előtti nap apuka hazavitte  repülővel Nimródot Bukarestbe edzőtáborba, amiről írtam egy előbbi posztban és másnap jött vissza ide Pisába, ezért is terveztük erre a napra Pisát. Ötön, a baráti család három tagja, Noémi meg én, habár elfértünk volna egy autóban, mégis kettővel mentünk, mert hanem apának este nem lett volna helye. Barátaiknak támadt egy remek ötletük, hogy a mi autónkat hagyjuk a repülőtéren és a  városba menjünk csak eggyel, mentesítve ezáltel engem a pisai zsúfolt közlekedéstől és az ottani parkolástól, mivel amúgy is este ide kell majd visszajönnünk. Betérve a repülőtérhez láttam egy táblát amin írta, hogy egész napos parkolódíj 13 euró. Mégis este mikor fizetni akartunk az automatában, nagy megrökönyödésünkre kijött egy 30 eurós nyugta.  Habár a pisai, egy aránylag kis repülőtér, sajnos nem volt egyértelmű, hogy itt több parkoló is van és ahová én álltam, a várócsarnok bejáratával szembeni részen, ott egészen más árak vannak, mint a tőle alig 50 méterre levőnél. Így a Sienaban és San Gimignanoban megspórolt parkolódíjat megfizettük Pisában. Amúgy egész Toszkánában, főleg az ismertebb helyeken nem olcsó a parkolás, egészen horribilisek az árak Firenzében is (2-3-5 euró/óra, 30 euró/nap). Az olasz autópályadíj pedig egy rejtély. Ugyanarra az útszakaszra, távra, hasonló kategóriájú  autókra, mindig eltérő árat fizettünk, alig egy perc különbséggel mint a barátaink. Menet mi fizettünk pár euróval kevesebbet, jövet ők. Sőt, ugyanazon az útvonalon is eltérőek voltak az árak, mint egy héttel azelőtt.

Na de visszatérve jövetelünk céljára: Pisa híressége a "Csodák mezeje" (Campo dei Miracoli), ezen belül is ami a legtöbb embert vonza ide, az a Ferde Torony.
A Csodák Mezeje egy, nem a belvároshoz közel eső, hanem a város szélen, egy bekerített rész, itt egymás mellett helyezkedik el a dóm, a keresztelőkápolna és a harangtorony, valamint a temető is.



A kerek keresztelőkápolna (Battistero) Olaszország legnagyobb ilyen típusú kápolnája és a tetején lévő Keresztelő Szent János-szoborral együtt a Ferde Toronynál is magasabb. XII-XIV században épült, híres eleme a 1260-ban, Nicola Pisano által készített szószék. A hatszögű építmény 7 darab akantuszos oszlopra támaszkodik, hármat közülük oroszlánok tartanak, a felső kosarat képző domborműveken Jézus életének egyes jelenetei láthatóak. Erről az alkotásról is tanultak a lányok művészettörténet órán, úgyhogy nem volt ismeretlen számukra és hiszem, hogy így, hogy a valóságban is látták, nem csak csak egy információ, adat marad a számukra a többi sok között, hanem egy élmény, amire sok év múlva is emlékeznek majd.

A keresztelőkápolnának kiváló az akusztikája, amit időnként azzal demonstrálnak, hogy becsukják az ajtókat, teljes csendet, zajmentességet biztosítanak és a bennlévőknek egy pár perces hangszeres/ének bemutatót tartanak.


A pisai katedrálist, a Szűz Máriának szentelt, Santa Maria Assunta dómot, 1064-ben  kezdték építeni, Buscheto irányítása alatt, őt tekintik a pisai román stílus atyjának. A templom belsejét a palermói mecsetből származó, gránitból készült korinthoszi oszlopok tagolják 5 hajóra. A mozaikok  és a fekete-fehér csíkos oszlopok, árkádok iszlám hatást kölcsönöznek. 1595-ben, egy hatalmas tűzvészben a a templombelső nagy része megsemmisült.

A templom díjmentesen látogatható, de csak bizonyos időpontokban engednek be ingyenesen, akkor is csak egy bizonyos számú turistát. Viszont a Keresztelőkápolnába fizetni kell, az ide szolgáló 5 eurós jeggyel, a Katedrális is látogatható bármikor, ebben az esetben nem kell várakozni.

A homlokzat szürke márványból, illetve színes márvánnyal díszített fehér kőből készült 


A főhajó végében található, Givanni Pisano gyönyörű szószéke, amit 1302-1310 között készített. Ő, Nicola Pisano fia volt, akinek a szószékét a Keresztelőkápolnában láttuk. Ezért is a hasonlóság. A szószék kosarán az Újszövetségből vett 9 jelenettett lehet látni, a talapzat itt viszont sokkal gazdagabban kidolgozott, allegorikus alakokkal.





San Raineri, Pisa védőszentjének, földi maradványait tartalmazó urna
Pisa leghíresebb látványossága nyilvánvalóan a Ferde Torony. Ezt nem szándékosan építették ferdére, hanem a véletlen, illetve az emberi hozzánemértés műve. Építése 200 évig zajlott. A munkálatok 1173-ban kezdődtek a jólét és a katonai sikerek korszakában. Miután a harmadik emeletet is elkészült 1178-ban a torony süllyedni kezdett a talaj gyengesége miatt és megdőlt. Ezután egy évszázados szünet állt be az építkezésben, mert a pisaiak állandó hadban álltak a szomszédos városokkal. 1272-ben a munkálatok újrakezdődtek és még négy emeletet építettek olyan szögben, hogy kiegyensúlyozza az elhajlást, de ezzel sem sikerült "kiegyenesíteni" a tornyot. Végül a torony 1372-re készült el és  akkor helyeztek el 7 darab harangot is, a zenei skála minden hangjának egy megfelelőt. 
1838-ban egy utat ástak a torony körül, hogy az alap láthatóvá váljon, ettől még jobban elhajlott a torony. Ezek után Mussolini elrendelte, hogy a tornyot ki kell egyenesíteni, ezért betont öntöttek az alapozásba, így ellenkező hatást érték el, mert a torony tovább süllyedt a lágy talajba. 1990-ben egy nagyszabású restaurálás kezdődött a torony megmentésére. Több száz tonna ólmot helyeztek el a dőléssel ellenkező oldalra, a harmadik emeletről kábelekkel lehorgonyozták, majd kb 1000 tonna betont öntöttek csöveken keresztül az alapok alá, szintén az ellenkező oldalra, hogy ne tudjon az alapjából kifordulni. E munkálatok után a torony nem egyenesedett ki, de nem dől tovább és a nyilatkozatok alapján 300 évig stabil marad. Aki majd megéri, meglátja :) 
1350-ben a függőlegeshez viszonyítva 1,4 m volt az eltérés, 1990-es mérések szerint 5,5 m, mára a dőlés mértéke 3,9 m-re csökkent. 
Bár az agyagos, puha talaj miatt a Csodák Tere minden épülete kissé ferde, ez főleg a Toronynál szembetűnő.
Jelenleg látogatható a torony, fél óránként indulnak a csoportok és gyakorlatilag a túra felmenésből, meg lejövésből áll, csak pár percet hagynak bámészkodni és már le is terelik a jónépet. Ára 18 €. Mi ezt kihagytuk, csak lentről csodáltuk meg.



Mi is próbáltuk megtámasztani a tornyot :)

A Csodák Tere után, amire bőven elég 3-4 óra és mivel nem szándékoztunk Pisában máshol barangolni és már a hőguta kezdett kerülgetni a nagy melegbe, inkább elmentünk egy Pisához közeli tengerpartra, történetesen Marina di Vecchiano nevezetű strandra. Ez Pisától néhány km-re található, egy homokdűnéken keresztül megközelíthető több km hosszú, széles, finom homokos strand, ahonnan még a hegyek is közelinek tűnnek. Vannak fizetős részek is, de legnagyobb részben szabad strand. Fürdéssel és napozással töltöttük a délutánt. Addig szándékoztunk maradni amíg indulni kellett a reptérre apa után és mivel ismételten kaptuk az üzenetet tőle, hogy a repülőgép késéssel szál fel Bukarestből, így még a naplemente is ott ért a parton.