2015. november 10., kedd

Brassó és Kőhalom



Egy szeptember végi hétvégén Brassóban jártunk egy újabb úszóversenyen. A gyerekek külön voltak a csapattal, így maradt időnk kettesben is csavarogni a városban.
Brassó az ország második legnagyobb városa, évszázadokon keresztül gazdag kereskedőváros, valamint az erdélyi szászok legjelentősebb települése. Kultúrájuk és építkezési stílusuk pozitívan befolyásolta a város arculatát, ezt főleg a központ és a környező utcákban levő házak, épületek tükrözik hűen.
A tágas, macskakövekkel kirakott főtér közepén, ahol nem is olyan rég még a nevezetes Aranyszarvas Fesztivált tartották, található az egykori városháza ami 1770-ben kapta a ma is látható barokk formáját.
 

Régi városháza, szemben vele pedig a jellegzetes erdélyi reneszánsz stílusban épült Hirscher-ház, melyben manapság a Kárpáti Szarvas (Cerbul Carpatin) vendéglő működik.  


Brassó kétségkívül legfőbb nevezetessége a főtér egyik szögletében levő Fekete templom. Ez Erdély legnagyobb temploma és a legkeletebbre fekvő gótikus templom Európában. 1385-1477 között épült. Nevét azután kapta, hogy 1689-ban a Habsburgok felgyújtották a várost, mivel a szászok ellenezték a császári őrség félállítását.  A tűzesetkor a város legnagyobb része leégett és a templom falai bekormozódtak.
Az évszázadok folyamán a falakat sikerült megtisztítani, sőt a közelmúltban, nagyszabású felújítási munkálatok folyamán szépen restaurálták a templomot. Nagyon szép a templom belseje is, sűrű, magas oszlopaival, gótikus ablakaival, 4000 sípból álló orgonájával. Különleges a több mint 100 darabból álló török szőnyeggyűjteménye, amit az évszázadok folyamán Brassó kereskedői adományoztak a templomnak. Benn sajnos fotózni nem lehetett.  







A templom bejárata mellett található Johannes Honterus bronzszobra, aki az evangélikus vallás elterjesztője volt az erdélyi szászok körében és akit 1544-ben Luther személyes ajánlására választottak a templom lelkészéve.




A város főterén sétálgatva  magyar kézműves termékeket kínáló sátrakba botlottunk és akkor derült ki, hogy pont azon a hétvégén szervezték meg a Brassói Magyar Napok-at és e rendezvény keretében koncertek is voltak a téren. Habár szeptember végét irtunk, rendkívül meleg, szinte trópusi éjszaka volt és a verseny után, megint a főtéren kötöttünk ki, pontosabban  egy Quimby koncerten. 
   

Érdekessége volt a koncertnek, hogy egy adott pillanatban Kiss Tibor két zeneszám között bejelentette, hogy azok akik a "Most múlik pontosan"-t akarják hallani, haza is mehetnek, mert nem szerepel a repertoárjukban. A közönség ezt poénként fogta fel, de a végére tényleg kiderült, hogy komolyan gondolták Kicsit szomorúan vallotta be Kiss Tibor, hogy úgy érzik, ezt a dalt elvették tőlük és Magyarországon Győzikétől kezdve a Csík Zenekarig már mindenki elénekelte és ezért ők egy darabig "pihentetni" szeretnék és talán majd valamikor ismét előveszik. Ezt egy kicsit fura volt így hallani, ha belegondolunk, hogy a Csik Zenekar talán növelte a szám népszerűségét, sőt a tavaly Marosvásárhelyen egy koncert alkalmával közösen énekelte Kiss Tibor ezt a dalt a Csík Zenekarral. Másik furcsaság nekem, mint laikusnak az volt, hogy miért ne tudná egy ilyen együttes, mint a Quimby eljátszani, előzetes készülés nélkül. Na de a sok kérésnek, meg tapsnak eleget téve "rögtönözve" eljátszották és talán így szebb, hangulatosabb is volt, megmentve a menthetőt,  így nem kellett csalódni.


Másnap hazafele jövet megálltunk Kőhalomnál megnézni a várat. A Segesvár - Brassó útvonalon közlekedve mindig szembe tűnik a dombtetején magasló vár, amit az utóbbi években nagyon szépen felújítottak, így még impozánsabb képet mutat.

    

Hajdanán a dákok építettek ide egy Ramidava nevű  várat, majd a rómaiak Rupes nevű erődítményüket. A középkorban királyi tulajdonban állt és mivel stratégiai jelentősége nem volt a XVI:-dik század végén átadták a településnek, amit a helyi lakosok építgettek tovább, külső várudvarral láttak el, ahol kisebb házacskákat hoztak létre. 1643-ban egy tűzvészt követően, a romos állapotba került várat elhagyják, 1790-ben egy hatalmas vihar letépi a még megmaradt tetőszerkezetet és ezzel teljes hanyatlásnak indul a vár. Egy pár évvel ezelőtt még csak a romok látszottak az útról, de jelenleg egész más képet mutat. Ha arrafelé járunk egy pihenőt mindenképp megér.