2020. december 13., vasárnap

Véka-szurdok és Krivádia-szurdok a Kudzsiri-havasokban

 

Az idei évet gondolom nem kell bemutatni senkinek. Nem hiszem, hogy van ember e földön aki ne lett volna valamilyen szinten érintett a járvány miatt és sajnos még mindig nincs vége. Kis családunk sem kivétel ez alól. Szerencsére eddig sikerült elkerülni a betegséget, de más szinten mindenképp bekavart nekünk is. A gyerekek kivételével, akik nem járhattak iskolába, a karantén bezártságát nem éreztük, mert a férjem és én is dolgoztunk végig, sőt én nem is vehettem ki hosszabb ideig tartó szabadságot. Ez is volt az egyik ok, hogy nem is nagyon utaztunk ebben az évben. A másik az, hogy mivel ez idő alatt bezártak az uszodák is, Nimródnak is megszűntek az edzései. Három hónap kiesés után, amikor júniusban újra kezdődtek a felkészülések kültéri medencében, nem akartunk megint megszakítást, örültünk, hogy van esélye legalább amig az időjárás megengedi kint úszni, mert a további benti folytatás ismét bizonytalanná vált. Azóta részben megtoldódott ez és sikerült ilyen felkészülési körülmények között is újabb dobogós helyezést elérnie a múlt hónapi országos bajnokságon, amiért nagyon büszkék is vagyunk rá :) Erre még rájöttek a folyton változó korlátozások és nem is nagyon lehetett tervezni semmit sem.

 Ezek tükrében éltünk a pillanatnyilag adódó alkalmakkal (amúgy néhány éve ezt csináljuk, már egész jól belejöttünk) és rövidebb ideig tartó vagy éppen egy napos kirándulásokra mentünk. Rájöttünk, hogy számos hely van a közelünkben is ahol sosem jártunk még, igy jutottunk el életünkben először a Madarasi-Hargitára, a zetelaki víztározóhoz, Gelencére vagy az alsó rákosi bazalt oszlopokhoz és Smaragd-tóhoz is. 

Első alkalom volt egy egy napos kiruccanás a Kudzsiri-havasok peremén lévő Véka-, illetve Krivádia-szurdok is.



A Déli-Kárpátok déli peremvidékén húzódó Kudzsiri-havasok (Munții Șureanu) mészkőből és üledékes kőzetből felépülő tömbjében, ahogy a hasonló összetételű hegységekre is jellemzően, a patakok mentén számos barlang és szurdok képződött. 
Hátszeg és Petrozsény között az E 79-es úton haladva, elhagyva Banica falut, egy elhagyatott benzinkút után letérve,  nem messze az úttól húzódik a Véka-szurdok (Cheile Băniței). Az alig 150 - 200 m hosszú szurdok könnyen megközelíthető és átjárható. A szurdok nem rendelkezik eget rengető sziklafalakkal, de ahogy a kis patak áttörve a mészkőréteget, utat vágott magának különböző színekben  és formában alakította ki a környezetet. Érdemes nyáron, szárazabb időben, amikor nem magas a vízállás eljönni ide. Ajánlatos vízi cipőt használni, hogy a patakban található kövek ne sértsék fel az ember lábát.









A másik, alig 15 km-re a Véka-szurdoktól, található a Krivádia-szurdok (Cheile Crivadiei). Igazából, ez Hátszeg felőröl érkezve, előbbre van mint a Véka-szurdok. Krivádia községbe kell letérni egy eléggé nehezen észrevehető és nagyon meredek betérőn. A falucska kis ortodox temploma irányába haladva, érünk a Krivádia patak partjára, ahonnan előbb a patak mentén, majd később ahogy a szoros beszűkül a patak vizében lehet tovább haladni. Ez egy kicsit nehezebb és hosszabb szurdok mint a másik. 


Nagyobb a víz hozama, néhol térdig ér és nyáron is elég hideg. A falubeliek elbeszélése szerint, néha mikor hirtelen sok eső esik, viharok esetén, a patak aránylag rövid idő alatt hatalmasra duzzad és mindent sodor magával, életveszélyesé válik. Ezt bizonyítandó, a patak mentén rengeteg szemét, rongydarab, műanyag palack akad fenn a víz menti bokrokon, ágakon, elcsúfítva ezt a gyönyörű környezetet. Sajnos igy vág vissza a természet az emberi gyarlóságon.
 





Sajnos nem mentünk végig az egész szurdokon, mert egy adott ponton teljesen beszűkül a szoros, és ott jártunkkor, habár augusztus volt és szárazabb időszak is, de azon a helyen a víz már másfél méter magasra nőtt, amit már nem vállaltunk be.


A közelben található a Boli-barlang is, amit érdemes meglátogatni. Nekünk sajnos erre már nem maradt akkor időnk. Ugyanis belekeveredtünk egy picit húzós helyzetbe. Egy tinédzserekből álló csapat egyik tagja, a fent említett szurdok részen áthaladva a hideg víztől rosszul lett, hipotermiás sokkot kapott és már nem tudott visszajönni. A társai  közül kettő, pánikba esve, visszafelé jövet segítséget keresve, minket kértek, meg, hogy hívjuk az 112-t, mivel telefon sem volt náluk. Igy mi is ott ragadtunk, hogy tartsuk a kapcsolatot a hegyimentőkkel. Közben két falubeli lakos, akik ismerték a terepet kimentették a fiút a szurdokból egy másik útvonalon. Mire megérkeztek a hegyimentők, a srác is jobban lett. Nekünk addigra már nem maradt időnk barlangtúrára, de másképp az is belefért volna az egynapos kirándulásba. Talán ha még arra járunk...

2020. május 2., szombat

2 év nosztalgia



Csupán 2 év lemaradásom van a blogírás  terén :). Nem akartam abbahagyni, de valahogy sosem volt idő újabb  bejegyzésre. Közben azért jártunk itt-ott, rengeteg élmény meg fotó halmozódott fel. Mivel  kronológiai sorrend alapján szerettem volna írni róluk, így azon vettem észre magam, hogy mindig az új hatása alatt voltam, de mégis a régebbivel kellett volna folytatni, így az egész halasztódott.

Az idén töltötte Noémi lányunk a 18 évet és ebből az alkalomból készítettünk neki egy hagyományos fényképalbumot, felhasználva fotókat a születésétől kezdve, egészen mostanáig. Nem mondom hány óra munka volt benne, amíg innen-onnan előkerestünk, átnéztünk, szelektáltunk megszámlálhatatlan mennyiségű felvételt és ezt mind valahogy úgy kellett véghez vinni, hogy ő ne vegye észre, mert mégis egy meglepetésről volt szó, nem?
Két dologra jöttem rá e közben: Az egyik az, hogy a mai digitális világban irdatlan mennyiségű fotót készítünk, mert miért ne, ha egyszer lehetséges. Ezeket elmentjük és nem biztos, hogy valaha eszünkbe jut, hogy különböző felületekről csak úgy előkeressük és nézegessük, mert szinte lehetetlenség. Mondanom sem kell, hogy milyen öröm volt mikor meglátta az albumot, mert egészen más érzés kézzel megfogni, megsimítani a fényképeket, már szinte áhítattal emlékezni az alkalomra amikor készült.
 Hiába, újra meg újra rá kell jönnünk, hogy "a kevesebb néha több" ebben az esetben is.
A másik dolog pedig az volt, hogy azok  a fotók, amiket felhasználtam ebben a blogban, sokkal élénkebben éltek az emlékezetemben mint a többi és jó érzés volt vissza keresni, olvasni azokról az élményekről, amiket a fotók kísértek.


Alig két hónap telt el azóta, amióta az albumot készítettük és akkor még elképzelni sem tudtuk, hogy az életünk ennyire megtud változni. Nem szeretnék itt a járványról elmélkedni, a félelemről, a bizonytalanságról, egyáltalán amit magával hoz, amiről szintén nem tudunk. Csak remélni tudjuk, hogy átvészeljük, de hogy egyhamar nem kerülünk vissza a megszokott kerékvágásba az már borítékolható, vagy egyáltalán ha vissza kerülünk is valaha ez a jövő zenéje.

 És itt jönnek "képbe" a fotók. Azt mondják az "okosok", hogy nem tárgyakat kell gyűjteni, hanem élményeket. Számomra minden fotó, megannyi élményt jelent. Az utóbbi időben,  ahogy egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy idén elmarad a nyaralás, egyáltalán bármilyen utazás is kétségesé válik, egyre inkább kapom magam azon, hogy számtalan dolog (illat, íz, egy zeneszám, dátum a naptárban, egy film, a pápa nagypénteki keresztútja, ...) szinte mind valamilyen utazásra emlékeztet.
Innen az "ihlet", hogy folytassam a blogot. Saját magamért, emlékekért...

Az elmúlt két évben voltak nyári hosszabb nyaralások, meg néhány napos kiruccanások, városlátogatások. Nem biztos, hogy mindenikről  sikerül külön írni, de amiről mindenképp szeretnék részletesen beszámolni az a tavaly nyári Balkán-körutunk. Ennek valójában már neki is kezdtem, de még várat magára...

Legyen ez a poszt tehát, ahogy már a címében is fogalmaztam egy nosztalgiautazás, röviden és nagyon szubjektíven bemutatva.




2018-ban úgy adódott, hogy férjemnek egy vizes projekt keretében kétszer is (áprilisban és október végén) Athénba kellett utaznia néhány napra és ezekre én is elkísértem. Az ilyen néhány napos utazások számomra mindig egy pozitívumot jelentenek, ugyanis a találkozok pontos dátuma nincs hónapokkal előtte leszögezve, csak kb 2-3 héttel azelőtt lehet tudni csak konkrétumot. Pont e miatt repülőjegyet sem lehet sok idővel azelőtt vásárolni, ezért én csak olyankor megyek, ha maga az út kevés időt vesz igénybe, nem átszállásos, lehetőleg fapados repülőjárattal is elérhető, merthogy ha túl sokba kerül maga az út, akkor már nem igazán éri meg néhány napra elutazni. Szóval úgy vagyunk, hogy ha pillanatnyilag megéri jó, hanem akkor sincs probléma.

Míg az első athéni útnál azért egy kicsit "készültem", hogy mégis mit "kellene" megnézni: Akropolisz, Akropolisz-múzeum, Panathenaic Stadion, Plaka, Syntagma-tér csupán két nap alatt. Addig másodszorra nem volt semmi terv, csak úgy sétálni, érezni a várost, görög étel enni és esetleg elmenni olyan helyekre, amik első alkalommal kimaradtak. A hangulat is más október végén, amikor már minden csendesebb, még mindig kellemesen meleg van, de már sokkal kevesebb a turista. Mondanom sem kell, hogy Athén egy kicsit a szívem csücske maradt.

Herodes Atticus színház 


Akropolisz és a Parthenon 


Panathenaic Stadion


Pezsgőfürdő a szálloda tetőteraszán  


Akropolisz látványa a Philopappos-dombról




Ismét az Akropolisz, ezúttal az Aeropagos dombról 


Athéni Akadémia - két oldalán a két hatalmas oszlop egyikén Apolló, a fény, a zene, a költészet és az ifjúság istenének szobra áll, lírával a kezében. A másik oszlopon Athéné, Athén és az összes város pártfogójának, a művészetek, a tudomány és a bölcsesség istennője.
A teraszra vezető lépcső két oldalát Szókratész és Platón ülőszobrai őrzik. A két szobor jelképezi a mai, modern akadémia és Platón ókori akadémiája közötti szellemi kapcsot.  


Üldögélve az Akadémia lépcsőjén


Másik feledhetetlen utazásunk kettesben 2019 januárjában Bécs volt. Négy napot eltölteni az osztrák fővárosban, akkor is ha hideg van, de hó nincs csak szürkeség, mégis örökké emlékezetes marad. Itt az idő legnagyobb részében egyedül fedeztem fel a várost, gyalogosan csak úgy (egyik nap a telefonom 27 km gyaloglást rögzített - fájt is estére a lábam rendesen), főleg olyan helyekre menve ahová a páromnak kevesebb türelme van: például a órákat el lehet tölteni a Hofburgban, megnézni a kincstárat, a Sisi-múzeumot, vagy nagyon szeretek templomokban több időt eltölteni. Általában előre megbeszéljük, hogy hova akarna menni a férjem, oda elmegyünk kettesben, a többi helyre pedig csak én.


Azt hiszem a Hofburg látványa, előtte a hintókkal akaratlanul is visszarepít minket a monarchia korába.


Albertina - palota


Az alapító, Albert szász-tescheni herceg Mária Terézia kedvenc lányát Mária Krisztinát szerelemből vette feleségül, a palotát ajándékba kapta a császárnőtől. A gyerekáldás a hercegi párt elkerülte, így a herceg minden energiáját a műgyűjtésbe fektette. Eredetileg az épület lakópalota szerepét töltötte be, jelenleg is látogathatók a hercegi lakosztály termei,  ezek mellett óriási műgyűjteménnyel rendelkezik. Itt található a világ egyik legnagyobb és legértékesebb grafikai gyűjteménye, 60 ezer rajzzal és közel egy millió lenyomattal, olyan szerzőktől, mint Leonardo da Vinci, Michelangelo, Raffaello vagy Rembrandt. De itt "kuporog" Dürer világhírű "Mezei nyula" is.

2007 óta az Albertina ad otthont Rita és Herbert Batliner, lichtensteini házaspár tulajdonában levő közel 130 remekműnek. Ez Európa egyik legnagyobb és legjelentősebb magángyűjteménye, olyan festők műveit felvonultatva mint Monet, Degas, Renoir, Chagall, Cézanne vagy éppen Picasso.


Kedvenceim Marc Chagall képei.
Már többször említettem, hogy Noémi gimnáziumban művészeti iskolába járt. Egyik nyári projektjük az volt, hogy  "Chagall stílusban" készítsenek egy festményt.
Marc Chagall orosz-zsidó származású, francia festő volt a huszadik században. Művei egyedi hangvételű alkotások, nem sorolhatók be a századeleji avantgárd egyik irányzatába sem, de hatással volt a szürrealistákra és expresszionistákra. Emlékképeket, bensőjén átszűrt meseszerű világot és a nem látható valóságot ábrázolta, mindezt egyedi színvilággal ötvözve.     


Hundertwasserhaus - Friedensreich Hundertwasser tervezte 1983-1986 között épült társasház. Szokványosnak nem nevezhető, színes, az ember és a természet kapcsolatát jelképező építmény. Újdonsága, hullámzó, egyenetlen padló, a tetőt földdel és fűvel fedték be és nagy fák nőttek ki a szóbábákból, ágaik kihajolva az ablakon. Hundertwasser nem fogadott el pénzt a tervezésért, szerinte már az megérte, hogy nem épül valami "csúfság" a helyére. Csak kívülről tekinthető meg.    
Másik kedvencem Bécsben a kevésbé ismert Canova emlékmű - Mária Krisztina főhercegnő síremléke. Igazából ez egy korábbi személyes emlékkel, utazással van kapcsolatban, ami 2016-hoz és Velencéhez kötődik.


















Valahol azt olvastam, hogy igazából a bécsi udvar mesébe illő házassága nem Ferenc József és Sisi  frigye volt, hanem inkább ami Mária Krisztina és Albert Kázmér szász-tescheni herceg között köttetett. Mária Krisztina ötödik gyereke volt Mária Teréziának és köztudottan a kedvence, talán mert a saját születésnapján, május 13-án született. Egyedül neki engedte meg, hogy szerelmi házasságot kössön és nem a politikai érdekek alapján menjen férjhez, így volt lehetséges, hogy nőül menjen a "nincstelen" Albert Kázmérhez. A főhercegnő 1798-ban hastífuszban meghalt, a császári család temetkező helyén, a kapucinusok templomában temették el, férje pedig szerelme jeléül az Ágoston rendiek templomában (Augustinerkirche) ezt az impozáns síremléket készítette Canovával. Figyelemre méltó, hogy a cenotáfiumon több, a szabadkőművesek által kedvelt szimbólum is található és hiányoznak a keresztény jelképek. Amúgy az Augustinerkirche, amit én elég nehezen találtam meg, bejárata egy szerény ajtó, egy alig forgalmas terecskéről, még arról híres, hogy míg a Habsburg család tagjai valóban a kapucinusok templomában vannak eltemetve, addig szívük egy külön urnában ebben a templomban található, az úgynevezett szívkriptában. Ez vezetéssel, csak hétvégeken látogatható, mikor én jártam ott nem volt nyitva.   

Magának a síremléknek is egy külön története van. Ugyanis Canova, velencei szobrász lévén, mesterének Tizianonak tervezett egy fehér márvány síremléket 1794-ben, de a félállításához nem gyűlt össze a szükséges pénz, így került az eredetileg Tizianonak szánt emlékmű Bécsbe. Canova halála után, saját tanítványai egy hasonló síremléket készítettek mesterük emlékére, amiben elhelyezték Canova szívét, ez az emlékmű látható Velencében a Santa Maria Gloriosa dei Frari bazikában.               









Kunsthistorisches-museum - Bécsi Szépművészeti Múzeum

Itt is volt egy kedvencem: Pieter Brueghel - "Bábel tornya"


A kupolaterem is megér egy misét
Városháza (Das Rathaus) - Előtte ideiglenes korcsolyapályával

Schönbrun 














Bár január végén még rövidek a nappallok, és a Schönbrun kertje is elég puszta, egy egész napos kirándulást lehet szánni a kastélyra, az állatkertre és a kertre már nem is maradt sok idő. Mire kiértünk a Gloriette-hez már alkonyodni is kezdett.






2019 augusztusában volt egy csodálatos Balkán- körutunk, de erről majd részletesebben. Most csak néhány állomás:

Péterváradi vár Újvidéken (Novi Sad - Szerbia)

Jablanicai tó - amit a Neretva folyó vizével duzzasztottak fel, innen ez a szép szín (Bosznia-Herecgovina)

Öreg-híd Mostárban (Bosznia-Hercegovina) 

Neretva folyó Mostárban (Bosznia-Herecegovina)

Bosnyák bazár


Nem maradhatott ki egy kora reggeli bosnyák kávé sem Mostárban


Útban a Jelenések-hegyére Medugorjeban (Bosznia-Hercegovina)


Kravica-vízesés (Bosznia-Hercegovina)

Blagaji-kolostor (Bosznia-Hercegovina)


Dervis kolostor Blagajban
Pocitelj (Bosznia-Hercegovina)


Barokk lépcső Dubrovnikban (Horvátország) - "A trónok harca" film egyik jelenetének helyszíne 


Kotori-öböl bejárata (Montenegró)


Tengeri-erőd Herceg Noviban (Montenegró)


Úszómedence Herceg Noviban (Montenegró)


Kotori-öböl (Montenegró)


Kilátás a Kotori-várból (Montenegró)

Sveti Stefan sziget (Montenegró)


"Édenkert" szelet Dél-Montenegróban



Aztán volt néhány nap Brüsszel is 2019 októberében.
Brüsszel nem az a város, ami szerepelt a bakancslistámon, nem igazán kívánkoztam ide. Ennek az is az oka, hogy a 2016-os terrortámadás idején a férjem éppen itt volt. Előtte egy nappal érkezett a Zaventemi repülőtérre és két nap múlva pedig innen kellett volna indulnia vissza, de addigra felrobbantották. Zavaros és félelem teli napok voltak, néhány óráig semmit nem lehetett tudni, hogy mi is van vele. Hirtelen minden összeomlott, telefonon sem lehetett elérni néhány óráig. Azután pedig az nem volt világos, hogy hogyan jut haza. Szóval azután mindig fenntartásaim voltak ezzel a várossal kapcsolatban, nem tartottam jó ómennek, ha ide kellett jönnie.
2019 október végén ünnepeltük a 20 éves házassági évfordulónkat és mivel ismét ide kellett jönnie és gyakorlatilag nem maradt időnk valahová máshova elmenni ezért hát félre tettem az előítéleteimet és én is elkísértem.  Szép volt, jó volt, de valahogy ezután sem sorolhatom a kedvenceim közé. Az itteni multikultizmus nekem valahogy nem jött be. Lehet az elbeszéltek fényében is, de nekem sokkal nagyobb biztonságérzetem volt Athénban vagy Boszniában, mint itt. Viszont egy alkalmat mindenképp megér. Vannak szép helyek, világhírű látványosságok amit érdemes az életben legalább egyszer látni.     
  
Királyi Palota - időszakosan látogatható

Brüsszeli városkép

Királyi Szépművészeti Múzeum - ez viszont a kedvencem lett


















* Egy kis fejtörő: Mi a különbség vagy hasonlóság, vagyis inkább a talány a két Bruegel festménnyel?
Tényleg kíváncsi vagyok, rájöttök-e?   


Szent Mihály és Szent Gudula-székesegyház
Ez is egy kedvenc lett. Több órát is benn voltam a székesegyházban. Hihetetlen hangulata van, egy csendes oázis egy nyüzsgő nagyváros közepén.  A számos, gyönyörűen festett üvegablak közül többnek is van magyar vonatkozása. 



Egyik magyar vonatkozású ablak Árpád-házi Szent Erzsébetet ábrázolja


Az Európai Parlament és a látogató központ (Parlamentáruim) ingyenesen látogatható. Több órát vagy talán egy egész napot is el lehet itt tölteni 


Atomium - az 1958-as virágkiállításra készült, lifttel lehet felmenni a legfelső gömbbe 
Széchenyi-fürdő képviseli Magyarországot az Atomium lábánál levő Mini-Europeban. Ez egy szabadtéri makettpark, ahol az Európai Unió összes tagállama bemutatásra kerül, egy vagy több híres nevezetessége által. Érdekes elfoglaltság egy séta itt, főleg gyerekes családok, de felnőttek részére is.   


* Segítség a fejtörőhöz: A festmény címe: "Népszámlálás Betlehemben"