2020. december 13., vasárnap

Véka-szurdok és Krivádia-szurdok a Kudzsiri-havasokban

 

Az idei évet gondolom nem kell bemutatni senkinek. Nem hiszem, hogy van ember e földön aki ne lett volna valamilyen szinten érintett a járvány miatt és sajnos még mindig nincs vége. Kis családunk sem kivétel ez alól. Szerencsére eddig sikerült elkerülni a betegséget, de más szinten mindenképp bekavart nekünk is. A gyerekek kivételével, akik nem járhattak iskolába, a karantén bezártságát nem éreztük, mert a férjem és én is dolgoztunk végig, sőt én nem is vehettem ki hosszabb ideig tartó szabadságot. Ez is volt az egyik ok, hogy nem is nagyon utaztunk ebben az évben. A másik az, hogy mivel ez idő alatt bezártak az uszodák is, Nimródnak is megszűntek az edzései. Három hónap kiesés után, amikor júniusban újra kezdődtek a felkészülések kültéri medencében, nem akartunk megint megszakítást, örültünk, hogy van esélye legalább amig az időjárás megengedi kint úszni, mert a további benti folytatás ismét bizonytalanná vált. Azóta részben megtoldódott ez és sikerült ilyen felkészülési körülmények között is újabb dobogós helyezést elérnie a múlt hónapi országos bajnokságon, amiért nagyon büszkék is vagyunk rá :) Erre még rájöttek a folyton változó korlátozások és nem is nagyon lehetett tervezni semmit sem.

 Ezek tükrében éltünk a pillanatnyilag adódó alkalmakkal (amúgy néhány éve ezt csináljuk, már egész jól belejöttünk) és rövidebb ideig tartó vagy éppen egy napos kirándulásokra mentünk. Rájöttünk, hogy számos hely van a közelünkben is ahol sosem jártunk még, igy jutottunk el életünkben először a Madarasi-Hargitára, a zetelaki víztározóhoz, Gelencére vagy az alsó rákosi bazalt oszlopokhoz és Smaragd-tóhoz is. 

Első alkalom volt egy egy napos kiruccanás a Kudzsiri-havasok peremén lévő Véka-, illetve Krivádia-szurdok is.



A Déli-Kárpátok déli peremvidékén húzódó Kudzsiri-havasok (Munții Șureanu) mészkőből és üledékes kőzetből felépülő tömbjében, ahogy a hasonló összetételű hegységekre is jellemzően, a patakok mentén számos barlang és szurdok képződött. 
Hátszeg és Petrozsény között az E 79-es úton haladva, elhagyva Banica falut, egy elhagyatott benzinkút után letérve,  nem messze az úttól húzódik a Véka-szurdok (Cheile Băniței). Az alig 150 - 200 m hosszú szurdok könnyen megközelíthető és átjárható. A szurdok nem rendelkezik eget rengető sziklafalakkal, de ahogy a kis patak áttörve a mészkőréteget, utat vágott magának különböző színekben  és formában alakította ki a környezetet. Érdemes nyáron, szárazabb időben, amikor nem magas a vízállás eljönni ide. Ajánlatos vízi cipőt használni, hogy a patakban található kövek ne sértsék fel az ember lábát.









A másik, alig 15 km-re a Véka-szurdoktól, található a Krivádia-szurdok (Cheile Crivadiei). Igazából, ez Hátszeg felőröl érkezve, előbbre van mint a Véka-szurdok. Krivádia községbe kell letérni egy eléggé nehezen észrevehető és nagyon meredek betérőn. A falucska kis ortodox temploma irányába haladva, érünk a Krivádia patak partjára, ahonnan előbb a patak mentén, majd később ahogy a szoros beszűkül a patak vizében lehet tovább haladni. Ez egy kicsit nehezebb és hosszabb szurdok mint a másik. 


Nagyobb a víz hozama, néhol térdig ér és nyáron is elég hideg. A falubeliek elbeszélése szerint, néha mikor hirtelen sok eső esik, viharok esetén, a patak aránylag rövid idő alatt hatalmasra duzzad és mindent sodor magával, életveszélyesé válik. Ezt bizonyítandó, a patak mentén rengeteg szemét, rongydarab, műanyag palack akad fenn a víz menti bokrokon, ágakon, elcsúfítva ezt a gyönyörű környezetet. Sajnos igy vág vissza a természet az emberi gyarlóságon.
 





Sajnos nem mentünk végig az egész szurdokon, mert egy adott ponton teljesen beszűkül a szoros, és ott jártunkkor, habár augusztus volt és szárazabb időszak is, de azon a helyen a víz már másfél méter magasra nőtt, amit már nem vállaltunk be.


A közelben található a Boli-barlang is, amit érdemes meglátogatni. Nekünk sajnos erre már nem maradt akkor időnk. Ugyanis belekeveredtünk egy picit húzós helyzetbe. Egy tinédzserekből álló csapat egyik tagja, a fent említett szurdok részen áthaladva a hideg víztől rosszul lett, hipotermiás sokkot kapott és már nem tudott visszajönni. A társai  közül kettő, pánikba esve, visszafelé jövet segítséget keresve, minket kértek, meg, hogy hívjuk az 112-t, mivel telefon sem volt náluk. Igy mi is ott ragadtunk, hogy tartsuk a kapcsolatot a hegyimentőkkel. Közben két falubeli lakos, akik ismerték a terepet kimentették a fiút a szurdokból egy másik útvonalon. Mire megérkeztek a hegyimentők, a srác is jobban lett. Nekünk addigra már nem maradt időnk barlangtúrára, de másképp az is belefért volna az egynapos kirándulásba. Talán ha még arra járunk...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése